A szexuális erőszakot, kényszerítést, és a hatalmi visszaélést elszenvedők számára, a jelenlegi segélyrendszer megújítását, egy professzionális, országosan elérhető ambuláns segélyrendszer felállítását!
A következőket fogalmaztuk meg egy petícióban:
- A bejelentők igény szerint részesülhessenek jogi és pszichológiai tanácsadásban, akár a feljelentés megtétele előtt is.
- A segélyszervezetek és krízisközpontok szolgáltatásai egyértelműen legyenek koordinálva és közzétéve, a feladatok és a támogatások elosztását a szakmaiság szempontja vezérelje.
- A feladataik ellátásához a megfelelő szakembereket vegyék igénybe, akik érdemi segítséget tudnak nyújtani.
- A segélyszervezetek fejlesztései és juttatásai átlátható módon legyenek közzétéve a honlapjukon.
- A működő segélyszolgálatok alapvető funkcióinak fenntartása legyen biztosítva a központi költségvetésből, függetlenül az éppen rendelkezésre álló uniós juttatásoktól illetve az Isztambuli Egyezmény ratifikálásától, amely a 2014. március 14-i csatlakozás óta húzódik.
- Jöjjön létre olyan bejelentőrendszer, amely az áldozatokat maximálisan védi, indokoltság esetén anonimitást biztosít, ugyanakkor lehetőséget ad az ismételten bejelentett elkövetők kiszűrésére.
Miért?
Mert Magyarországon a zaklatás, és a törvényi meghatározásban, a szexuális erőszak és kényszerítés elharapódzó társadalmi jelenség, mely főképpen, de nemcsak nőket érint. A 15 évesnél idősebb nők kilenc százaléka, több mint 400 000 fő ellen követtek el szexuális erőszakot. A büntetőeljárások száma ezzel szemben évi 4-500 eset. (Országgyűlés Hivatalának információs jegyzete a nők elleni erőszakról, 2015). Becslések szerint, nemi erőszak esetén 100 esetből mind össze 4 kerül hatóság elé.
A büntetőeljárások elmaradásának egyik legfőbb oka a bejelentések hiánya. A sértettek többsége egyedül próbál felülkerekedni a történteken, mert nem hiszi, hogy az igazságszolgáltatás bármit tehetne az ügyében, mert szégyent érez, bűntudata van, magát hibáztatja. Sokszor még a segítségkérésig sem jutnak el, nemhogy a feljelentésig.
Pedig hazánkban kizárólag az áldozat/sértett kezdeményezésétől függ, hogy indul-e eljárás az elkövető ellen, és tartós szándék kell ahhoz, hogy az le is folytatódjon. Mivel az elkövetők nagy része hatalmi viszonyban áll az áldozattal, közeli hozzátartozó, főnök vagy rokon, az áldozatok félnek a bejelentés esetleges magánéleti és munkaügyi következményeitől. Ekkor égető szükség lenne a hozzáértő szakemberek támogatására, akik a sértettnek fogódzót nyújtanak ahelyett, hogy tovább nehezítenék a helyzetét.
A jelenlegi bejelentő és segélyrendszer alkalmatlan arra, hogy az ügyeket felkarolja, és használható segítséget nyújtson. A segélyvonalak elérhetősége időben limitált, a részt vevő szervezeteknek nincsenek meg a szükséges szakmai és/vagy anyagi lehetőségeik a tényleges segítség megadásához. Az áldozatokat a hozzá nem értő kihallgatások újratraumatizálhatják, ezzel hosszantartó, akár életre szóló poszttraumás stresszt idézve elő. De sokszor csak továbbküldik őket, és nem ritka a félretájékoztatás sem. Egyes segélyvonalak még a megadott időkorláton belül sem elérhetőek. Végül a sértett nem tud hova fordulni.
Alapvető igény van arra, hogy a szexuális erőszak, kényszerítés és a hatalmi visszaélés sértettjei elsődleges, független pszichológiai, jogi tájékoztatást és támogatást kaphassanak, akár a rendőrségi bejelentésük megtétele előtt is. Emiatt szorgalmazzuk egy olyan bejelentőrendszer létrejöttét, mely az áldozatokat maximálisan védi, indokoltság esetén anonimitást biztosít, ugyanakkor lehetőséget ad az ismételten bejelentett elkövetők kiszűrésére.(Mivel az elkövetők sokszor kihasználják áldozataik hallgatását, folytatják életmódjukat további áldozatokat keresve.)