Nemi erőszak a FOMO c. filmben

Leave a comment

A FOMO c. film eddig nem kapott nagyon jó kritikákat, mint például itt sem, mert, amint a szerző írja,  a film hitelesen ábrázolja a mai fiatalok világát, jó a ritmusa és sodró a lendülete, de a drámai részeknél biceg.

Mi a filmet a benne elkövetett nemi erőszak eseményének szempontjából néztük, és azt kell mondjuk, hogy a film tetszett.

Tetszett, mert plasztikusan, nagyon részletesen  mutatta be azokat a stációkat, amin keresztül egy este alatt átmennek a szereplők, amíg, az ártatlan flörtölés nemi erőszakká fajul. Mindez pár óra leforgása alatt történik, és ha valaki csak az első kockákat nézné meg a kamaszok iskolapartijából, nos, akkor el sem hinné, hogy ez mivé lett.

De ha végignézzük a tömérdek kevert ital eltüntetését, az egyre durvuló társas játékokat, amik a baltás és uborkás jelenetekig még nem is öltenek szexuális jelleget, akkor nagyon szépen láthatjuk a leépülést a fiúk elméjében. Érdekes választás, hogy végül éppen a legszimpatikusabb fiú, Gergő követi el az erőszakot, és nem például a legnagyobb szájú.

A magát Falka-nal nevező csoport olyan, mint a Grund: kemény szabályok vannak, és teljesítendő challeng-ek tartják össze a fiúkat. Az internetes feltöltések izgalma,  a fogadások mind igazolják és támogatják azt a pszichológiai folyamatot, amin a főszereplő átmegy.  Az a tény, hogy az áldozat a tanár lánya, aki részegen és eszméletlenül fekszik egy sötét szobában, az ágyon a nap végén,  tehát elkövetői szempontból különösen kiszolgáltatott és egyben értékes is, szintén jól bemutatja az erőszak pszichológiáját, nem beszélve annak a jelenetnek a plasztikusságáról, amikor az erőszakot csak az elkövető lencséjén keresztül, kameraszerűen láthatja a néző.

A fiatalok világa: egy kamera.

Tetszett az a kettősség, ahogy Gergő a tette után kissé elborzad, majd a feltámadó szégyenérzetét – ami  a film hátralevő részén majd nem hagyja nyugodni –  támogatást és jutalmat keresve hencegi el a többieknek a nagy tettet. Megcselekedte a „legnagyobbat”.

A film nagy érzékkel nyúl hozzá a környezet azonnali reakcióihoz is, és ez valóságszerű: a fiúk azt bizonygatják, az idő  előrehaladtával egyre erősebben, hogy Lilla “megérdemelte” az erőszakot, hiszen nagyon sokat ivott, és “belement a játékba”. Az áldozathibáztatás klasszikus esete.

Valószerű ábrázolást kap az is, ahogy a szülők kezelik az esetet: az  apa első reakciója az, hogy egy ilyen ügy milyen hatással lenne az ő állására.  Mindenki igyekszik elkerülni a legsúlyosabb tény kimondását, azt, hogy itt egy eszméletlen fiatal lány teljes megerőszakolásáról, kihasználásáról van szó.  Az iskolatársak, fiúk és a lányok is bűnt követtek el, azzal, hogy a védelem helyett fizikailag és lelkileg is magára hagyták egy társukat.

Így csak a néző tudja a teljes igazságot, és ezzel ő is egyedül marad.  Hiszen még a lány sem emlékszik a tettes kilétére.

A rendező jó valóság érzékkel, csak egy vicc formájában mondatja ki,  egy taxisofőrrel, hogy itt valójában  egy bűntettről van szó (nemi erőszak, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, Btk 197. §).  Ez a megjelenítés mutatja a társadalmi cinkosságot, ami sajnos ilyen esetekben, az elkövető oldalán kialakul.

Igen, egyetértünk a Port.hu kritikával, hogy nem jó ötlet valakit rokonszenvesnek ábrázolni azután, hogy ilyen komolyságú tettet követett el, de a való világban sem csak a bűnözők követnem el nemi erőszakot. Sőt!

Megkockáztatjuk azt is, hogy egy hasonló ügyben, ilyen magas státuszú szülőkkel szemben ülve,  az iskolaigazgató nem biztos, hogy eltanácsolta volna a diákot.  Feljelentést viszont senki sem tett.

A fiúk (Patrik, Bandi, Ábris) eldurvulása a kegyetlenség és megalázás extrém formái felé igazolják a csoport addigi visszafejlődését is, melyből a főszereplő végül épp az elkövetett tettének a lelkiismereti hozadéka miatt maradozik ki. A szülők luxuspartiján kiömlő pezsgő, a lukak a házfalon, jó helyen, jó időben jelenítik meg az elkövető lelki állapotát.  Azt, hogy  Gergő fiatal korához mérten, éppen az áldozatnál fogja a feloldozást  keresni.

A végső jelenet, az elkövető és az áldozat találkozásától egészen a Szabadság hidas kálváriáig viszont talán túl gyors volt Lilla lelki állapotának szempontjából. Számunkra hihetetlennek tűnt, hogy egy poszt traumás sokk állapotában lévő, láthatóan szorongó lány (a szorongást is nagyon szépen jelenik meg a kéztördelésében),  körülbelül  egy óra leforgása alatt olyan lelki fölénybe tudjon kerülni az elkövetőjével szemben, hogy felcsalogassa, majd a tériszonyát kihasználva, lenyomja a fejét a hídról.  Mi úgy tapasztaltuk, hogy az áldozatok nagyon sokáig tétova, szégyenteljes állapotban vannak, és ilyen szintű lélekjelenlétet megkívánó hőstettekre és gyors leszámolásra nemigen képesek. De lehet, hogy változnak az idők?

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *